Egy évvel ezelőtt kétségbeesetten hívott fel egy ismerősöm, hogy sürgősen emberre van szüksége, mert nagyon elhavazott a cégnél. Azt mondta, hogy nem kell gondolkodni, csak csináljam, amit mond. Nem kell okoskodni, nem kell újat kitalálni, ott már minden ki van találva, pont. Egyszer már odavitte egy ismerősét, aki okoskodni kezdett, így hamar elváltak útjaik és most nem is köszönnek egymásnak. Ő a főnök, neki tudnia kell mindenről. Meg egyébként is szerinte bajok vannak a cégnél. Én erre magamat fényezve mondtam, hogy jól tudok egyedül dolgozni, elég proaktív vagyok, hogy kezembe vegyem a dolgokat és önállóan csináljam a teendőimet. Ezek után ő megállapította, hogy nem vagyok csapatjátékos. A munkát nem vállaltam el.
Fél évvel később én hívtam fel szintén kétségbeesve, hogy megvan-e még az állás, mert szükségem lenne munkára. Csak annyit mondott, hogy engem nem vesz fel, mert nincs ideje betanítani és különben is szervezetfejlesztés van a cégénél.
Miért írtam le mindezt? Azért, mert többször felvillant az a bizonyos felkiáltójel (erről katt ide), azért, mert sok benne a tanulság. Hozzáteszem, nem ismerem a részleteket, de a felkiáltójelek árulkodóak alapvető vezetői hiányosságokról.
- Ha az ember kétségbeesett, nem gondolkodik reálisan, kapkod, hibás döntéseket hoz. Én is ilyen vagyok szorult helyzetben, pedig tudom, hogy lenyugodva, átgondolva a helyzetet, mennyivel jobb döntést tudnék hozni. De gyakorlok. Egy vezető legyen kimért.
- „Elhavazott”, „nincs ideje”. Kevés az ideje, kevés az embere. Egy vezető tudjon jól szervezni. Biztos jó az időmenedzsmentje?
- „Nem kell gondolkodni” – Vagyis csak ő tud mindent. Pozícionális, túl hierarchikus gondolkodás. Útját állja a lehetőségeknek, a fejlődésnek. Egy vezető legyen nyitott és rugalmas. Biztos a régi ismerősével volt a baj?
- „Csapatjátékos”. A polipnak hiányzik néhány karja. Neki nem csapatjátékosokra van szüksége, csak végrehajtókra, akik megcsinálják azt, amire neki nincs ideje. Én csak a csapat illúzióját vélem felfedezni. Egy vezető biztosítja a csapata számára a kreativitáshoz szükséges környezetet, hagyja az emberét a saját módszerével dolgozni.
- „Tudnia kell mindenről.” Mikromenedzsel, mert nem tudja elengedni az irányítást. Valóban van kellő bizalom az alkalmazott felé?
- „Minden ki van találva” < > „Szervezetfejlesztés” Nekem ez ellentmondás. Biztos minden jól van kitalálva? Miért is kell a szervezetfejlesztés? Biztos a céggel van a baj, vagy a vezetéssel? Lehet, hogy nem ismerte fel a felső korlát-törvényét (Maxwell)?
Kérlek, értsd jól, mire akarom felhívni a figyelmet! Most nem egy gyár szerelősorán lévő betanított munkásokról van szó, akik egy munkafázist csinálnak, mert ez az egy feladatuk van. Noha ők is csapatot alkotnak. Ezen esetben egy szolgáltató vállalat vezetőjéről beszélek, akinek (véleményem szerint) arra kellenek az emberei, hogy megcsinálják azon feladatait, amelyeket csak ő tud, de neki már nincs ideje.
Ezt miért nem tartom delegálásnak? Azért, mert a delegált feladatnál az alkalmazott valójában szabad kezet kap. Mert meghatározott kereteken belül saját ötlet, saját időbeosztás szerint, bizonyos erőforrások felhasználásával önállóan kreatívan dolgozik. Hogyan is fogalmaz Peter Drucker: „Egy teljes munkafolyamatot rábízunk a megfelelő személyre, utána hagyjuk neki, hogy a határidő és a költségvetés betartása mellett önállóan döntse el, hogyan kívánja végrehajtani a feladatot. Én nem mondom meg nekik hogyan csinálják, csak felteszem a megfelelő kérdéseket, melyeket megválaszolva ők maguk döntik el, milyen úton induljanak el.”
Arra biztatok minden leendő és aktív vezetőt, hogy biztosítson csapata részére olyan bizalmi munkakörnyezetet, ahol a dolgozóinak megvan a lehetősége a kreativitásra, újításra, hibázásra, fejlődésre, önálló munkára és nem utolsó sorban a felelősségvállalásra. (motivációról katt ide, delegálásról katt ide) Vezetőként légy rugalmas és nyitott az újító ötletekre. Vezetőként légy alázatos a tanulásra! Nem kell mindent tudnod, ez csak egy romboló téves képzet.
