Drága Leányaim!
18. születésnapotokra készítettem ezt a könyvet olyan „apai intelmek” gyanánt. Viszont az élet mindig tanít újat, így remélhetőleg időnként bővíteni tudom. Sőt, remélem, eljön az idő, amikor ti magatok fogjátok frissíteni vagy folytatni. Azt gondolom, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy mindenben jó példával járjak előttetek, így szeretnék még útravalót adni a kezetekbe, hogy egy csodálatos, magatoknak (mert csak ez számít) megfelelő szeretetteljes és szabad életet éljetek. Sok idézetet és bővebben kifejtett gondolatot fogtok olvasni. Egyik sem szentírás. Csak olvassátok el, gondoljátok végig, majd eldönthetitek magatokévá teszitek-e vagy sem. Semmi sem kötelező, csak egy lehetőség megfontolásra. Csupán annyit szeretnék, hogy boldog vagy akár nehéz időkben legyen mibe belelapoznotok.
Biztosan olvastok majd olyan gondolatokat, melyeket ellentmondásosnak fogtok tartani velem szemben. Ez azért van, mert apa sem tökéletes, nekem is vannak hibáim, rosszul beidegződött szokásaim, melyeket nehéz felülírni. Két módon tudtok tudatosan tanulni. Eltanulni egy jó szokást, tulajdonságot, mely erkölcsileg felemel. Vagy egy másikra nemet mondani, mert tudjátok, hogy az nem helyes. Ezzel viszont máris a „jót” választottátok. De más hibájából is szabad tanulni. Én hiszek bennetek, csodálatos lányaim vagytok és tudom, hogy sokkal jobbak vagytok, mint én. El tudjátok dönteni, mi kell nektek.
Szülőként csak bízhatok benne, hogy számotokra jó neveléssel tudtam szolgálni. Az idő és a bölcsességetek majd eldönti, valós értéket kaptatok-e.
Nagyon hálás vagyok az életnek, hogy TI vagytok nekem. Nagy tanítóim vagytok. És pupsegal, hogy mi történik az életünkben TI mindig is apa és anya szeretett gyermekei maradtok. Haza mindig jöhettek, szeretettel várunk anyával.
