Kedves Olvasó, hányszor kérdezték meg tőled pl. állásinterjún, hogy mi motivál téged? Hányszor tetted fel magadnak a kérdést, hogy mi motivál téged?
Nekem három fő motiváló tényezőm van, ha munkahelyről van szó. Mivel jól ismerem a munkamorálomat, a munkatempómat és a terhelhetőségemet, első helyen a rugalmas munkaidő áll. Szeretem magam beosztani az időmet, nem bírom az „idő-ketrecet”. A másik a tanulási, fejlődési lehetőség. Szeretem a változatos munkát, szeretem ismereteimet bővíteni. Mindig azt keresem, mit tanulhatnék, ami nekem érték és a munkáltatómnak is hasznos. Ebből kifolyólag például elég érzékeny vagyok a főnökömre, vezetőmre. Csak az olyan személyt fogadom el, akitől tanulhatok. Harmadik sorban a bevonó, az átlátható vezetést preferálom, ahol megosztják velem az információt. Így könnyebben átlátom a helyzetet, sokkal kreatívabb tudok lenni.
Brian Tracy szerint nem lehet senkit motiválni. A motiváció nem más, mint saját magunk ösztönzése. A jó vezető megteremti az önmotiválás feltételeit, elhárítja azokat a gátló tényezőket, melyek megakadályoznak ebben.
Saját példámnál láthatjuk, hogy akkor vagyok a legmotiváltabb, ha magam oszthatom be a munkaidőmet, biztosítják a tanulási lehetőséget és nem utolsó sorban, minden hasznos információba beavatnak.
Az ember értékrendje, személyisége, önbecsülése, önértékelése, céljai, a szükség, nagy mértékben befolyásolják motivációnkat. Ahhoz, hogy tudjuk, hogyan motiváljuk alkalmazottainkat, meg kell ismerni őket. Időt kell szánni rájuk, kérdezni kell tőlük és nagyon figyelni a válaszaikat. Ismernünk kell a személyes álmaikat, céljaikat, terveiket, családjuk problémáit, igényeit a munkakörnyezetre. Fel kell tennünk a kérdést, hogyan tudjuk személyes céljaikat támogatni, segíteni? Meg kell ismernünk gátló hiedelmeiket is, melyeket együttes erővel leküzdhetünk.
Tudjuk melyek a legfőbb motiváció gátló tényezők?
Mint minden hátráltató dolog alapja, a félelem. Mindenki fél a kudarctól, a hibázástól, a kritikától. Aki gyakran éli át ezeket a munkahelyén, biztosan elveszíti lelkesedését, kreativitását, önbizalmát, sőt akár életkedvét is. Az ilyen ember biztosan nem fog semmiféle kockázatot vállalni.
A másik legfőbb gátló tényező az elutasítástól való félelem. Félünk attól, hogy csak akkor szeretnek, ha másnak a kedvébe járunk, mindig másnak az elvárásai szerint cselekszünk. Félünk attól, hogy kirekesztenek a közösségből, ha nem azt csináljuk, amit a többiek. Ez nagyon önértékelés romboló.
A személyes ösztönző tényezők mellett ne feledkezzünk meg arról, hogy mekkora hatással van a motivációra a munkahelyi közhangulat. A közhangulat pedig a vezető személyiségétől és vezetői stílusától függ. Minél jobban érzi magát emberünk a munkahelyén, annál jobb teljesítményt nyújt! Mindenki ismeri a mondást, hogy „a munkavállaló a céghez megy dolgozni, de a főnök miatt hagyja ott”. És ez nagyon is igaz, én is hagytam már ott munkahelyet a főnököm miatt.
Tehát mit tehet a vezető, hogy megfelelő alapokat teremtsen a motivációhoz?
Mindezek ismeretében arra biztatok minden leendő és aktív vezetőt, hogy ápoljon jó bizalmi kapcsolatot dolgozóival. Ismerje meg őket minél jobban. Biztosítsa őket bizalmáról és feltétel nélküli elfogadásáról. Válassza meg jól a vezetői stílusát, teremtsen vidám hangulatot, így biztosan a lehető legmagasabb szintre emelheti a közös munkát és csapata hatékonyságát.