Kedves Olvasó, hányszor kérdezték meg tőled pl. állásinterjún, hogy mi motivál téged? Hányszor tetted fel magadnak a kérdést, hogy mi motivál téged?
Nekem három fő motiváló tényezőm van, ha munkahelyről van szó. Mivel jól ismerem a munkamorálomat, a munkatempómat és a terhelhetőségemet, első helyen a rugalmas munkaidő áll. Szeretem magam beosztani az időmet, nem bírom az „idő-ketrecet”. A másik a tanulási, fejlődési lehetőség. Szeretem a változatos munkát, szeretem ismereteimet bővíteni. Mindig azt keresem, mit tanulhatnék, ami nekem érték és a munkáltatómnak is hasznos. Ebből kifolyólag például elég érzékeny vagyok a főnökömre, vezetőmre. Csak az olyan személyt fogadom el, akitől tanulhatok. Harmadik sorban a bevonó, az átlátható vezetést preferálom, ahol megosztják velem az információt. Így könnyebben átlátom a helyzetet, sokkal kreatívabb tudok lenni.
Brian Tracy szerint nem lehet senkit motiválni. A motiváció nem más, mint saját magunk ösztönzése. A jó vezető megteremti az önmotiválás feltételeit, elhárítja azokat a gátló tényezőket, melyek megakadályoznak ebben.
Saját példámnál láthatjuk, hogy akkor vagyok a legmotiváltabb, ha magam oszthatom be a munkaidőmet, biztosítják a tanulási lehetőséget és nem utolsó sorban, minden hasznos információba beavatnak.
Az ember értékrendje, személyisége, önbecsülése, önértékelése, céljai, a szükség, nagy mértékben befolyásolják motivációnkat. Ahhoz, hogy tudjuk, hogyan motiváljuk alkalmazottainkat, meg kell ismerni őket. Időt kell szánni rájuk, kérdezni kell tőlük és nagyon figyelni a válaszaikat. Ismernünk kell a személyes álmaikat, céljaikat, terveiket, családjuk problémáit, igényeit a munkakörnyezetre. Fel kell tennünk a kérdést, hogyan tudjuk személyes céljaikat támogatni, segíteni? Meg kell ismernünk gátló hiedelmeiket is, melyeket együttes erővel leküzdhetünk.
Tudjuk melyek a legfőbb motiváció gátló tényezők?
Mint minden hátráltató dolog alapja, a félelem. Mindenki fél a kudarctól, a hibázástól, a kritikától. Aki gyakran éli át ezeket a munkahelyén, biztosan elveszíti lelkesedését, kreativitását, önbizalmát, sőt akár életkedvét is. Az ilyen ember biztosan nem fog semmiféle kockázatot vállalni.
A másik legfőbb gátló tényező az elutasítástól való félelem. Félünk attól, hogy csak akkor szeretnek, ha másnak a kedvébe járunk, mindig másnak az elvárásai szerint cselekszünk. Félünk attól, hogy kirekesztenek a közösségből, ha nem azt csináljuk, amit a többiek. Ez nagyon önértékelés romboló.
A személyes ösztönző tényezők mellett ne feledkezzünk meg arról, hogy mekkora hatással van a motivációra a munkahelyi közhangulat. A közhangulat pedig a vezető személyiségétől és vezetői stílusától függ. Minél jobban érzi magát emberünk a munkahelyén, annál jobb teljesítményt nyújt! Mindenki ismeri a mondást, hogy „a munkavállaló a céghez megy dolgozni, de a főnök miatt hagyja ott”. És ez nagyon is igaz, én is hagytam már ott munkahelyet a főnököm miatt.
Tehát mit tehet a vezető, hogy megfelelő alapokat teremtsen a motivációhoz?
- Megismeri embereit, valódi bizalmi kapcsolatot épít ki velük.
- Megteremti a félelem nélküli, jó kedélyű munkakörnyezetet.
- Helyesen választja meg vezetői stílusát.
Mindezek ismeretében arra biztatok minden leendő és aktív vezetőt, hogy ápoljon jó bizalmi kapcsolatot dolgozóival. Ismerje meg őket minél jobban. Biztosítsa őket bizalmáról és feltétel nélküli elfogadásáról. Válassza meg jól a vezetői stílusát, teremtsen vidám hangulatot, így biztosan a lehető legmagasabb szintre emelheti a közös munkát és csapata hatékonyságát.
