Nézetem szerint a vezetőnek két sarkalatos feladata van a problémamegoldás biztosítása terén. Egyrészt meg kell teremtenie a megfelelő bizalmi környezetet, másrészt el kell hárítania mind a szellemi, mind a fizikai akadályokat.
Azt gondolom, hogy minden ember kreativitással születik, csak a nevelés és az iskolarendszer hatására, sok esetben elfojtásra kerül. Viszont egy pozitív munkakörnyezet megteremtésével feléleszthetjük alkalmazottaink e képességét. Tehát a vezető feladata többek között, hogy előhozza és használhatóvá tegye embereiben ezt a kreativitást.
A megfelelő optimista környezet alapja a félelem elűzése a munkahelyről. Vagyis dolgozóid nyugodtan elmondhatják az ötleteiket, észrevételeiket anélkül, hogy bármiféle büntetésben, kritikában részesülnének. Megkapják a bizalmat, a lehetőséget és az odafigyelést, meghallgatást, melyeknek egyenes következménye a kreativitás kibontakozása, az elköteleződés növekedése. A motivációs részben lesz még róla szó, hogy egyebek mellet olyan hatásai is vannak az előbb felsoroltaknak, mint az alkalmazott önbecsülésének, önértékelésének emelkedése. Az ilyen munkahelyek alkotó energiával töltik fel a dolgozót és biztosítják az ötletek folyamatos felbukkanását. A pozitív nézetekkel bíró munkahelyeken bizonyos kereteken belül az alkotó-szabadsággal és a hibázás lehetőségével is javítják a kreativitást.
Arra biztatlak, hogy szervezz ötletbörzéket, tegyél ki ötlet-dobozt vagy az értékelő beszélgetéseknél tegyél fel kérdéseket és biztasd a válaszadásra embered, majd hallgass figyelmesen.
A kreativitás és a megoldás-keresés leggyakoribb gátjai
Munkahelyi félelem. Félelem a kritikától, félelem a büntetéstől.
Pozícionális vezetés. Mindig a főnöknek van igaza, csak az a jó, amit ő talál ki.
A vezetés egoja. Vezetői státusz féltése, szakmai féltékenység, tudás hiányának elfedése.
Bizalmatlanság. Nem hiszik el, hogy másnak is lehet jó ötlete. Lehet hatékonyabb megoldás.
Kreativitás elfojtása. Mindig mindenre „NEM” a válasz. A dolgozó végül feladja.
Rejtett, korlátozó hiedelmek. Olyan hamis meggyőződések, melyek nem igazak, melyeknek nincs valós alapja.
Hogyan kerülhetjük el a felsorolt gátló tényezőket?
Mint már fentebb láttuk, teremtsük meg a megfelelő optimista környezetet.
Alakítsunk ki egészséges bizalmat, alkalmazzuk az értő meghallgatást. Legyünk nyitottak és rugalmasak rendhagyó megoldásokra.
Lépjünk ki a megszokott gondolkodásból, lépjük át a gondolatok komfortzónáját.
Szorítsuk háttérbe az egot. Engedjük el a meggyőződést, hogy csak nekünk lehet igazunk.
Helyette legyünk alázatosak. Mástól tanulni nem szégyen.
Kérdőjelezzük meg negatív hiedelmeinket. Tanuljunk meg jól kérdezni és jól figyelni.
Néhány biztató idézet nagy tanítóktól, hogy pozitívan tekintsünk a kihívásokra:
- Ha egy problémát leírsz és kimondasz, félig már meg is oldottad.
- Ne aggódj, ha a dolgok bonyolultnak tűnnek elsőre. Ez csak az első benyomás. A legfontosabb, hogy ne vonulj vissza, hanem szedd részekre és győzd le.
- Sohasem oldjuk meg a problémát azon a szinten, amelyen létrehoztuk. Emelkedj fölé, néz rá magasabbról.
- Küzdj meg az akadályokkal, meglátod, feleannyira sem nehezek, mint gondolnád.
- Kérj segítséget! Valaki már lehet, hogy oldott meg ilyen feladatot. Segítséget kérni igen nagy erő!
- Ha mindig ugyanazt tesszük, miért várunk más megoldásra?
